Arra kért, álmomban is a felezős váltót gyakoroljam. Két nap múlva újra autóra ültem. Kértem, hadd gyakoroljam kicsit, hogyan viselkedik alattam az autó, ne az vigyen engem, mert félelmetes, hanem én zabolázhassam. Azt is kértem, ne segítsen, max. nyúljon bele, mert tudnom kell egyedül is csinálni. Mentem két kört a rutinpályán... Mintha mindig ezt csináltam volna. Magamra hagyott az oktató, valami szociális ürügyre hivatkozva, de menjek nyugodtan, gyakoroljam. Egyedül maradtam... Mint, amikor betörsz egy lovat...Hangosan ujjongtam, annyira élveztem...Hogy lehet, hogy eddig nem ezt csináltam? Tényleg erre születtem? Ez ennyire jó, és én eddig nem is tudtam róla?
Újra megerősítést kaptam, hogy jó úton járok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése