Remélem ma már eljutok odáig, hogy a teljesség igényével közzétehessem eddigi piszkozataimat. Túl vagyok az ADR vizsgán, és nagyon-nagyon jó fej sofőrökkel ismerkedtem meg. Márti elmagyarázta, ebben a "nagy családban" ez így működik, mindenki, mintha régi haver lenne. Eleinte még szorongattuk Mártival egymás kezét, azt hittük, ez a vég. A tesztsor kezdetben döcögősen ment, de a végére mindenki belejött, nem is fájt annyira. A gyakorlat kicsit nehezebb volt, szemtől szemben a vizsgabiztossal, aki egy tündér ember, bárki bármit mond.
Az oktatók, iskolavezető előtt le a kalappal, de még a vizsgabiztos sem akart bennünket keresztbe lenyelni. Lehet, kezdem megszokni a számonkéréseket, de ma valahogy sehol a vizsgadrukk, és az ilyenkor szokásos remegő utóhatás. Természetesen ennek így kell történnie, hiszen kitűztem egy célt, választottam egy utat, amelyen végig kell mennem. Fáradt vagyok. Most egy kicsit a gyerekeim visszakaphatják anyukájukat, igyekszem a maradék kis időmet úgy eltölteni, hogy ne hiányozzak sem térből, sem időből számukra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése