Ott tartottam, hogy itthon elmélkedtem, hogyan tovább? Megkérdeztem Janit, mit szólna, ha vele tartanék? Szerinte képes vagyok rá? Egyáltalán ismeretségünk 4 hónapja feljogosít arra, hogy beillesszem Őt a jövőmbe, kóstolgassam az együtt dolgozás előnyeit, hátrányait? Első pillanattól kezdve pozitívan állt a lehetőségekhez. /Ma már úgy beszél róla, ha Ő lesz a főnököm :D/ Elkezdtem autósiskolákat nézegetni, majd telefonálgatni, hogy megtaláljam a nekem megfelelőt. Nem kis utánajárás után kiválasztottam azt, ahol jelenleg is terelgetik mindennapjaimat, és mondhatom, a legjobbat választottam. Július 13-án C elméleti vizsgát tettem 75 kérdésből 3 hibaponttal. Magam sem hittem. Míg jöttek a kérdések, csak számolgattam, mennyit rontottam, mennyi van még hátra, és mennyit ronthatok még. Három kategória 25 kérdéssel, mindegyikben 1-1 hibapont.
A vizsgabiztos megkérdezte: -Kamionozni szeretne?
Visszakérdeztem: -Honnan tudja?
-Nagyon szépek az eredményei, gratulálok!
Még csak az elején voltam, és mámorító volt a siker!!
Vizsgáról szaladtam a tanpályára, már várt az oktató. Remegtem még mindig a vizsgadrukktól. Gyors elmondott minden kezelőszervet, kapcsolót, kijelzőt. Jézusom! Ezt most mind meg kellett volna jegyeznem?
-"Nem, ráérek menet közben is."
És csak vitt az autó.-"Most vedd le a lábad, most váltsál, most tekerd felém, most ellenkezőleg."
Áááááá, én erre képtelen vagyok. Kértem az oktatót, ha reménytelennek lát, nyugodtan mondja meg, abbahagyom, nem ölök bele több pénzt. Csak akkor akarom csinálni, ha tudom is. Megnyugtatott, vannak nálam sokkal rosszabbak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése