2010.07.27.

Izgalmakkal teli reggel. 7 órakor találkozó a tanpályán. Gyülekeznek az emberek, méricskéljük egymást, vajon ki miből vizsgázik? Az oktatók előhozzák a gépjárműparkot, ki-ki a maga járgányával még egy órát gyakorolhat. Felpattannak a mocisok, elindulnak a B-sek, előkerül az én autóm is. Láttam az emberek tekintetét, amikor felcsusszantam az nagyautóra. Szem kerek, száj nyitva... Nem tudom leírni az érzést. Hirtelen úgy tele lett a pálya, mintha forgalomban lennénk. "Vigyázzak a motorosokra". Kösz. A motorosok, pedig irányjelzővel jelezzék szándékukat. Párszor lepróbáltam a rutinköröket, megjött a vizsgabiztos. Behívtak, tételt húztam, lefeleltem, kissé ijedten. De a nagyautón már nem féltem. Fel sem tűnt, hogy ül mellettem két ember, és minden mozdulatomat figyelik, még akkor is, ha ezt beszélgetéssel álcázzák. Megköszönték a részvételt, két nagy M betűt beírtak a vizsgakártyámra, további sikereket kívánva. Huhhh. Ez is megvan. 1/2 9-kor már Janit hívtam, ne izguljon, minden rendben.