Átéltétek már, nemegyszer...?
Szokásos hó végi anyagi tili-toli, ha azt harapom, az fáj, ha ezt, ez. Gyűlnek a csekkek megállíthatatlanul, van múlt havi is, ezen kívül is csináltam adósságot. Tettem ezt abban a hitben, hogy hamarosan rendezni tudok mindent. Két-három nap múlva fizu, majd csak lesz addig valahogy. Most annyira nem izgatott, mint előző hónapban, lazán vettem a fojtogató hurkot. Fizuból a tátongó lyukakat tömködöm be, de mit hagyok itthon a gyerekeimnek? Utánaérdeklődtem a bevásárló kártyának, havi jövedelem utalás szükséges hozzá. Köszi, épp most?
Ma reggel kaptam egy sms-t a réges régi számlavezető bankomtól, hogy a rég megszüntetett ( 8 éve!) hitelkeretemet ma felduzzasztották elég rendesen. Mérgelődtem is az eltévedt sms miatt, mert ugye van olyan is. Bementem az említett bankhoz, hogy nézzenek már utána, itt valami félreértés van, nem kértem semmilyen hitelkeretet. De nincs! Lányom nyári utalt jövedelme elég volt ahhoz, hogy kérés nélkül újra beállították a rég elfeledett hitelkeretemet. Csak néztem, mint a lukinyúl. Szerettem volna kiállni egy hegytetőre és kiabálni: Van Isten!, de félek, hülyének néztek volna. "Csak" Janit hívtam: Vannak még csodák!
A hétvége csendesen telt, annak fényében, hogy nem kell rohanni sehova, nincs semmilyen határidő, senki nem stresszel, nincsenek körülöttem energiavámpírok, ...a pihenésé ez az időszak. Ez holnaptól megint megváltozik, forgalomvizsga, utána versenyt futok az idővel, hogy minél hamarabb kezemben tarthassam a jogsimat. Még egy hét. Már arra mosok, hogy legyen mit elvinnem, számvetem, mit kell még beszereznem a nomád komforthoz. De legalább már van miből!!!! :-)
A szurkolótábornak üzenem, holnap szükségem lesz MINDENKIRE! 1/2 12-től folyamatosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése