Nem mondom, hogy nyugodtan el tudtam aludni. Tünde jó tanácsára megpróbáltam gondolatban végigjárni a vizsgaútvonalat hiba nélkül. De valahányszor megpróbáltam, valami rakoncátlan kósza gondolat mindig befúrta magát a vezetésembe. Ugráltak a képek a fejemben, már átélt események összevisszasága, ...anyumat láttam...Egyszer olyat is éreztem, hogy félelem kúszik a nyakamba. Úgy döntöttem, inkább alszom. Mondhatni jól aludtam, hajnal óta érkeznek a jókívánság sms-ek.Ezek legalább felvidítanak.
Oktatóm azt mondta, legyek kint 1/2 11-re a pályán, lesz még fél óránk vezetni. Annyira szeretném tökéletesre csinálni...!!!
Ujjakat csuriba! Tudod!
12.34.
Itt ülök a kisautómban a tanpálya szélén, várom, hogy induljunk.
10.30.-kor az ígéretnek megfelelően egy "C" kategóriással végigmentünk a vizsgaútvonalon, póttal mögöttünk, de ez senkit nem zavart. Fél úton én vezettem, hazafelé ő. Beszorultam két pasival egy fülkébe, hát, adták az ívet...:D
Oktató fényképeket készített a sikeres nebulókról, én valami rossz fát tehettem a tűzre, mert eleddig ebből kimaradtam. De csak érjünk vissza! Emlékeztetem a hanyagságra, és csak vele meg a dromedár autóval leszek hajlandó gép elé állni. Közben egy buszos itt rutinozik, hihetetlen, hogy az is elfér egy ekkora tanpályán. Csak csevegek-fecsegek, holott már rég egy órával öregebb szeretnék lenni. Ahogy elnéztem a telefonomat, annyi szufla már nincs benne, hogy mindenkit felhívjak, egy kör-sms-t választok. Aztán futhatok az autósiskolába megsürgetni a vizsgaigazolást. Innentől már rohanás lesz az élet :D Még ma hallotok felőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése