Az egyik:
Már csak két napot dolgozom, utána felszabadul a lelkem a mindennapi stressztől. Mindig megkérdezik:-"Mit aggódsz rajta? Neked már mindegy, nem?" Még ott vagyok. Még a véremben lüktet.
A másik:
Összeszorul a szívem, hogy tudom, mit hagyok magam mögött. Semmi ego, nincs pótolhatatlan ember, tudom, de sajnálom, akik ott maradnak, és egyre több munka fog rájuk hárulni. Akik becsületesek, azokra gondolok.
Mikor hazaértem, Jani már várt skype-on. Érkezett a file:
És tudtam, minden rendben lesz, már várnak. Helyére kerültek a táblák, megelőzve az indulást. Megelőlegezve a bizalmat, a kitartást, a rátermettséget. Még jó, hogy Jani biztosan tudja, 3 hét múlva mindkét tábla mögül kimosolyog valaki a szélvédőn :D
Annyira boldog vagyok! Szeretnék már végre "hazaérni".
1 megjegyzés:
Örülök, hogy megtaláltad azt ami boldoggá tesz. Megérdemled!:)
Megjegyzés küldése