Na jó, úgy kezdődik, hogy Jani itthon volt. Fantasztikus volt! Érdemben nem sokat intéztünk, de rengeteget beszélgettünk. Most mindkettőnknek erre volt szüksége, rendbe tenni a gondolatokat, hogy már nincs sok, és minden sínen lesz. Úgy az Ő gondjai, mint az én gondjaim terén. Sajnos 2-kor el kellett búcsúznunk egymástól, Zoli vitte Bécsbe, ennyi volt a pihenőidő. Legközelebb már értem jön haza!!!!!! :-D :-D
4-kor tanpálya, forgalom. Előre letisztáztam magamban, én diktálok, nem az autó cibál magával. Úgy kell csinálnom mindent, ahogy két hét múlva elvárják tőlem. Nagyon élvezetes 1 1/2 órát vezettem. Beszélgettünk, nevetgéltünk az oktatóval, faggattam, mindenki ilyen bátortalan elsőre? Szituációkat kreáltam gondolatban, mit hogyan lehet váratlanul megoldani? Kétszer jártuk végig a tárnoki vizsgaútvonalat.
Mikor visszaértünk a tanpályára, a busz ott állt a kapuban, a parkoló autók előtt. Kérdeztem:-"Megengeded, hogy bevigyem az autót?" Necces volt, épp, hogy elfértünk. A végén kaptam az orromra egy nyuszipuszit, dicséretnek, én megköszöntem az órát, mert nagyon klassz volt. A tegnapi hiányzó lendületet beletettem, útburkolat javítás, lezárás, kikerülés, biciklis beláthatatlan útkanyar előtt, minden volt. Kérdezte az oktató, mikor akarok legközelebb menni? Holnap vagy hétfőn? Mondtam: is-is! Kedden vizsgázom! Most már van időm bőven gyakorolni, akkor gyakoroljunk! Csak nevetett. De holnap megyek. És megmutatom, mire vagyok képes, hiszen hónapok óta erre készülök.
Tentézzetek jól, nyugodtan, én is azt teszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése