Csudijó kis nap!

Mostanában nem sok kalandban volt részem, a semmiről meg nincs mit írni, ugyebár.  Olyan régen autóztam egyedül, hogy már el is felejtettem a vele járó járó aggodalmakat, félelmeket. És milyen jól tettem! J

Tegnap Frankfurtból Luxemburgba jövet felhívott a diszponens, mit szólunk hozzá, ha szombaton Jani a reptéren maradna előrakónak, én pedig rakottan Frankfurtba mennék, majd rögtön vissza? Lehet nemet mondani? Nem. 

Mára két lerakót és egy felrakót sikerült kapnom, de még így is kivitelezhető a dolog.  

Korai kelés után fél 7-kor a telepre mentem tankolni, kb fél úton az ellenkező oldalon baleset miatt lezárták a pályát, de még a kihajtót is. „Ez jó lesz!”-gondoltam.

Aztán a telephely utcájától is építkezés miatt a visszsáv le volt zárva. Kaland indul! J Telefonon érdeklődtem Janitól, hogy most merre szökjek német irányba, végül is a GPS-re hagyatkozva elindultam a francia határ felé, ami szögegyenes ellenkező irányban van. Sebaj, üzemanyag van bőven, majd csak eljutok valahová...Egy darabig hagyatkoztam a gépi tervezésre, de valami megérzés folytán elhagytam a javasolt útvonalat és végül a baleset után a Németország felé vezető autópályán kötöttem ki. 

Valahogy nem tudott lekötni a napfelkelte látványa. L 

Hahn felé a bundás úton mentem, ami már majdnem a „kedvenc”, és menetrend szerint 11-re oda is értem. Első lerakóról rögtön elküldtek a VÁM-ra blombaellenőrzésre, majd vissza, hogy nyithassak. Az áru sérült volt, fénykép jegyzőkönyv. 

Második lerakó: az áru hiányos...délután 5-kor végeztem. Átállni az export oldalra, röpke 2 óra alatt megraktak. Felvettem a papírokat, elkértem volna az import CMR-t, de az nem volt meg. Sebaj, írok másikat. Este 7 órakor végre visszaindulhattam Luxemburgba, és már a naplementében is tudtam gyönyörködni. J 
Frankfurtban a rampára tolatáskor az autó engedelmeskedett, mint a kezes bárány, nem kellett szégyenkeznem, hogy "de béna vagyok, a pasik biztos megmosolyognak, mert nőből vagyok".
Az autót olyan magasan rakták áruval, hogy az út egyenetlenségeitől és a kanyarokban oldalirányban billegett, de most ez sem zavart. Az ismert útvonalon a rizikós helyeken jó előre csökkentettem a sebességet, óvatosan kanyarodtam, nehogy megbillenjek.
Este 10-kor landoltam, ami akárhogy is számolom: 15 óra munkaidő. Csudijó kis nap volt! És tanulságos. Élveztem, na! Leginkább, hogy a "zabszem effektus" már a múlté.

Két évvel ezelőtt beskatulyáztam magam, hogy ez egy olyan munka, amit egyedül képtelen lennék véghez vinni. Még jó, hogy változunk...napról napra változunk. Ami tegnap még igaz volt, az mára érvényét veszti. Ha nem így lenne, csak újra játszanánk a ránk szabott szerepet, és akkor már színészek lennénk.

Egy szívbéli drága barátom egyszer azt mondta nekem: „Nem kell a kalandot keresni, jön az magától.” Lehet, hogy ő nem pont ilyen kalandra gondolt, de azt hiszem, teljesen igaza van.