Muss schprechen!

 (04.18.)

Természetesen a csodálatos Portugáli

Ma reggel érintőlegesen említettem az aggályomat a próbaidő lejártával kapcsolatban. Akkor azt gondoltam, nem szabad foglalkoznom vele még 4 napig, csak dolgoznom kell...
Ezért sem említettem a reggeli beszélgetésemet a diszponenssel:
Emlékeztettem, hogy csütörtökön lejár az első 6 hónapos szerződésem, mit gondol, maradhatok a cégnél, vagy...?
Azt válaszolta, nincs probléma a munkámmal, de igenis kommunikáljak velük többet.
Mosolygott azon, hogy Janival megbeszélték, azért aggódóm. Igazából pozitív, de nem igenlő választ kaptam. Na de...a kamionba bekészítve várt a szabadságos papírunk, amit ugye kontrollon kell majd megmutatnunk, hogy miért nem karcolt a tachográf kártya 2 hétig. (Mert mi vonzzuk a kontrollokat :))) ) És indulunk Portugáliába! Akárhogy számolom, péntek-szombat, mire visszaérünk. Hát jó, én szóltam!
Délben kézbe kaptuk az árut, 40X40X40 cm-es, 1,80 kg-os doboz, amit gondosan rögzített Jani a 33 négyzetméteres platón, nehogy elcsúszkáljon, vagy felboruljon :)))) Indulás előtt telephelyi tankolás, Janinak intézni valója volt az ottani irodába.

Elintézte a dolgát, menni akartunk, de szóltak, várjunk még! Előkerült a nyomtatóból az új szerződésem, igaz, csak 3 hónapra szól. Fél év türelmi időt már nem kapok a a bizonyításra, ezentúl csak én jelentkezhetek be, a fuvarral kapcsolatos beszélgetéseket én folytathatom NÉMETÜL!
Arra a következtetésre jutottunk Janival, ez az utolsó próbaidő véglegesítés (vagy hazaküldés) előtt. Már csak rajtam múlik. De nincs is más dolgom, a körítést (vezetés, forgalom-kezelés,áruval kapcsolatos intézkedés) már megtanultam, félelmeimet legyőztem.

Most még kaptam egy jó adag bizalmat (önbizalmat), ami segít a további feladatok megoldásában, (akadály leküzdésében?-nem ez hülyeség...:))))  ) inkább a cél elérésében. (Na meg némi fizetésemelést!) Hiszen blogba is azért kezdtem bele majd' egy évvel ezelőtt, mert kitűztem egy célt, ami akkor nagyon távolinak tűnt, és most itt van tőlem 3 hónap-karnyújtásnyira. Azért adtam neki a címet, azért osztom meg veletek a megtett út lépéseit, mert tudom, hogy happy end lesz a vége! Benne van a címében, hogy"...mert teljesül!"

Vitoria felé (04.19.)


Tegnap délután majdnem fél 4 volt, mire útnak indultunk. Franciaország sem kicsi, 4 órát ütöttem, miután Jani a következő "aranyköpésével" -Na itt mehetsz, nincs előzni tilos, kivéve, ahol van!- falnak fordult. Blogot írtam, míg Jani folytatta, majd próbáltam rászundítani az éjszakai vezetésre. Mire elaludtam volna, megálltunk, ekkor már éjjel 11 óra volt. Jani közös alvást vezényelt, bár nekem nem kellett volna.

A szendergés után hülyeséget álmodtam, féltettem a hatalmas csomagunkat, éreztem, hogy billeg a pót mögöttünk, és mire kikukucskáltam volna a résnyire nyitott ajtón, hogy jól éreztem-e, már kezek nyúltak felém....persze felkeltem erre az abszurd álomra, mire visszabólintottam volna, negyed kettőkor megszólalt az ébresztő. Olyan voltam, mint akit egész éjjel rugdostak. Erős kávé és 45 perces ébredezés után a lovak közé csaptam, 3 óra 10 perc vezetés után feladtam. Volt valami terelés, de olyan későn táblázták ki (50 méterrel a sávváltás előtt), hogy erőteljes fékezéssel tudtam csak a lendületből csökkenteni.

Erre fel is kelt Jani, nagy örömömre, mivel a szemhéjamat már fogpiszkálóval sem tudtam nyitott állapotban tartani. És ekkor még mindig francia földön jártunk. Jani kávét főzött, én szociálisan rendbe szedtem magam, majd spanyol honban ébredtem Vitoria előtt valamivel, már 8 óra is elmúlt. Csakhogy addigra Jani vezetési ideje is fogytán volt, kiálltunk egy benzinkúti parkolóba, kedvesem már egy órája szenved az antenna beállításával, én meg veletek vagyok. Kivesszük a 9 óra pihinket, ha ügyesek vagyunk, és nem a lóbőrt húzzuk éjszaka, reggelre Lisszabonban lehetünk. De legalább nincs cudar meleg, felhős az ég, fújdogál a szél, ideális a nappali alváshoz. Pusza otthoniak!


Lisszaboni pauza (04.20.)


Próbáltunk fürdőt keresni a benzinkúti shopban,

Innen az édeskés illat

de belépve térdig jártunk a szemétben, ételmaradékban, aprópénzben (bocs franciák, nem ti vagytok a legkoszosabbak), így csak a mellékhelyiséget látogattam meg, vigyázva, ne érjek semmihez, a fürdés elmaradt, higiénés okok miatt:(((( Pihi után két vezetéssel leértünk Lisszabonba.

Este csaptam a lovak közé, szélsebesen haladtam, kivezettem a 4 és felet. Éjjel Jani ért át Portugáliába, a kanyargós határra felébredtem, legközelebb, amikor a városba hajtott és lassított. Ekkor még csak hajnal 4 óra volt (vagyis 3, mert ők is késésben vannak, hozzánk képest), bevackoltuk magunkat, hogy aztán

Autópálya a semmi közepén

reggel fél 9-kor kalapácsolásra ébredjünk. Bejelentkezés után csak úgy peregtek a homokszemek a homokórában, de a mi árunkra senki nem volt kíváncsi. Én a Tőzsdecápák 2. részét szótáraztam egész nap, közben németül hallgattam. Ezt az egy filmet találtuk a multiban, ami német hanggal és felirattal van ellátva. Görög, török, üzbég, hindu, szlovák, svéd, norvég és román nyelvű filmekkel bőven el vagyunk látva, de csak, mert arra nincs szükségem. Tehát, múlattam az időt a több oldalnyi jegyzeteléssel, hallgatással.

Amikor mi megyünk a felhők fölé

Délután 5-kor (4-kor) végre nyithattunk és Jani a portugál kezébe nyomta a dobozkát, mielőtt rampára állítottak volna bennünket a targoncás rakodáshoz. Mivel még hétágra sütött a nap, én a fényképezés mellett döntöttem, Jani kezdte a műszakot. Nem Madrid felé vettük az utunkat, mint, tavaly, ami nem is baj, a rossz emlékek miatt (Madrid csúnya, keveregtünk a kijelölt benzinkutat megtalálni, másfél órát álltunk a pályán, plusz veszteségként könyveltük el a kávéfőző és morzsaseprű elhagyását :(((  )
Hááát nem hiába, na...nagyon szép Portugália! Nem győzöm válogatni a képeket. A ragyogó napsütésből hegyek közé értünk, bőven álldva ősnövényzettel, mintha dzsungelben lettünk volna.

És amikor a felhők szállnak le hozzánk

Olyan párás volt a levegő, hogy az úttest nedves volt, a szélvédőn csak az előttünk haladó autó kerekei által felvert cseppek pihengettek, kintről édeskés rothadó szag járta át a fülkét. Nem jártunk magasan, egyre kaptattunk felvelé, mégis felhők közé értünk, mint egy függönyváros. Alagútba be, alagútból ki, mire magunk mögött hagytuk a felhőbe burkolózott hegyeket beesteledett, Jani vezetési ideje lejárt. Átvettem a volánt már spanyol földön, utamat villámlások kísérték. Fáradt voltam, hajnalra már csak a 80-as tempót tudtam tartani, 4 óra 25 perccel kiálltam egy benzinkúthoz.


Marignane felé (04.21.)


Hogy Jani hajnala milyen volt, nem tudom, parkolóban ébredtem francia honban, váltás előtt gyors kávé, ébredezés.

Bordót elhagyva a Pireneusok lábánál vettem át a kormányt, a táj leírhatatlan. Bő buja zöld növényzet, háttérben a hósipkás hegyekkel. Sajnos itt fényképezni nem tudtam, elhagyva a hegyvonulatot erős széllökések nehezítették utamat.  Egyenletes lábtartással a szembe szél vissza fogta az autót néha 75-re, néha 80-ra. Ugyan a tükröket nem hajtotta be a szél, recsegett-ropogott a fülke minden irányból, én meg sasoltam körbe, mit veszítünk el az autóról. A 3 órányi kényszeredett ridegen tartástól úgy megfájdult a tenyerem, mintha egész nap téglát pakoltam volna. Egy benzinkútnál álltam ki délben, ahol végre átadhadtuk magunkat a tisztálkodás örömeinek. Most itt pihizünk estig, utasítástól függően indulunk tovább éjfélkor vagy reggel. Gyerekeket lecsekkoltam, Jani antennázik.

Nizzai tengerpart

Magyar műsort továbbra sem tudunk nézni, az antenna egyetlen elkóborolt zörejt sem fog. Vasárnap óta nem tudjuk, az alcsúti kisherceg milyen újabb beszólásokkal rombolja a magyar forint értékét. Ez borzasztó. De, ha már itt tartunk: vasárnap 1.51.- Euro-ért tankoltunk benzint osztrák földön, ugyanaz nap luxemburgban  1.28.-ért. Tegnap éjjel Spanyolországban 1.26.- volt a gázolaj ára, itt Franciaországban már 1.69.- a benzin. (Cirka 456.-Ft/liter!) Egyébként ez az átlag Európa szerte. Közben megjött a munkánk, ma este Nizzába kell érnünk, holnap délutáni rakodás, amit már viszünk Luxba! A szél lecsendesedett, nem kell mennünk csak kétszer 3 órát Nizzáig.
Majd csak visszaérünk egyszer...Komkrétan, miután körbeautóztuk Dél-Európát. Budapest-Luxemburg-Lisszabon-Nizza-Luxemburg. (Ebből, mint említettem 2 kilónyi áruval a fedélzeten Lisszabonnig, azóta üresen Nizzába. Biztos ez is megéri valakinek...) Péntek hajnal van, a megtett kilométer vasárnap reggel óta: 5200 km! És még lesz egy visszautunk 1000 km.


Nizza (04.22.)


Hajnalban a reptér zárva, Jani megpróbált a közelében maradni, de elhajtották, végül visszafelé az első fizetőkapunál állt meg, ott aludtunk reggelig. Vissza reptér, rampára állás, alvás tovább.

Áprilisi napozás :)))

Fél 11-kor egy Welteres pár ébresztett minket, mennek le a strandra, velük tartunk? Miért ne? Este 6-ig itt kell állnunk, akkor már lássunk is valamit. Fél óra gyaloglás után meglett a kavicsos strand, a víz kutya hideg, visítva menekültünk belőle, pedig csak a parti hullámok érték a talpunkat. Napoztunk, beszélgettünk, Janival elsétáltunk a yacht-kikötőig. A friss tengeri levegő, na meg talán a gyalogtúra elfárasztott minket annyira, hogy visszatértünk után bekaptunk pár falatot, és álomba szenderültünk.

Juhuuujjjj, ez hideg!

Arra keltünk, hogy befejezték a rakodást, némi morgolódás és árumozgatás -kikötözés után végre elindultunk "hazairányba": Luxemburgba. Jani indult, bennem mozgolódott a hétfői beszélgetés, nem tudtam aludni tőle. Éjjel 11-től fél 4-ig autóztam úgy, hogy a fülemben a német film, másfélszer, és így nem így álmosodtam el, nem is a vezetésre figyeltem, hamar letelt. Jani ért Luxemburgba, először tankolás a telepen, majd reptér, ott tértem magamhoz. Kisautóval Auchan, már nem volt mit ennünk, innunk, és itt is kétnapos ünnep lesz. Kantinban ebédeltünk (végre meleg étel, mégha nem is annyira ehető) és most élvezzük a 24 órás pihenésünket. Otthoniak! Kellemes húsvétolást, pihenést, legyen jó időtök! Pusza!