2011. szeptember 27., kedd

Utószó

Érdekes, míg utólag végig olvasom a történetet, megdöbbenek, hogy a pillanatnyi izgulások és kétségek ellenére mennyire pontosan meg tudtam fogalmazni napról napra a jelen és közeli jövő szándékaimat, amik aztán megtörtént eseményekké váltak.  
Érthetően és pontosan megfogalmaztam, hogy mit akarok. És pontosan azt is kaptam. Ha úgy tetszik, bevonzottam. 
Oly' lelkesítően hat rám, hogy már nem is akarok másképp gondolkozni, élni. 
Hiszem, hogy minden ember életében eljön az a mély pont, amikor minden féle külső ráhatás nélkül szemléletet vált. Amikor már nem a félelmei rabja. (Gondolj bele: mit szalasztottál már el életedben, mert "alkalmatlan vagyok", "képtelen vagyok", "úgysem sikerülhet", "nekem nincs ekkora szerencsém"?) 
Amikor már nem kell győzködni a hitről, mert rájön: Ő MAGA A HIT!
Nincs külső ok, nincs hátráltató körülmény, nem hibáztatható senki...Csak én vagyok. ÉN ÉN VAGYOK! 
Aki eljut idáig, az tudja, nincsenek "rossz hírek", nincs "balszerencse", nem okolhatok senkit a "sorsomért".  Aki a problémák mögé bújik, örökre problémás marad.
Minden gondolatodat + jellel kezdjed, mosollyal erősítsd meg...és kezdj el szárnyalni. Odafönt találkozunk!

Nincsenek megjegyzések: