Akármennyire is kíváncsiskodsz a mai vezetésemről, azzal kell kezdjem, hogy jött a hír Luxemburgból, október elején várnak munkafelvételen. Kell ennél több, hogy gőzerővel készüljek a vizsgákra? Nem bukhatok!
Mai forgalom: vizsgaútvonal. Néha közbeszól, magyaráz. Majd Érd-Parkváros, Riminyáki, Tárnoki út, vissza. Már szótlanul. Egyszer felröhögtem: -hülye vagyok....,- az oktató mondta: -akkor már nem is mondok semmit, ha magadtól is tudod. És egy órát szótlanul vezettem. Én a vezetésre figyeltem, az oktatónak oka nem volt közbeszólni, kijavítani, igazítani. Klassz. Csütörtökön reggel főpróba, pénteken élesben megy már. Délben. Ugye akkor nincs senki az utakon, hogy váratlan, megoldhatatlan helyzetbe hozzon? ...Ott már nem szól bele az oktató, ...magamra leszek hagyva. Úgy oldom meg, ahogy tudom. Nem ronthatok.
Amit eddig mondott az oktató, javított, magyarázott, próbált segíteni, azt mindent jegyeztem, legközelebb annak megfelelően kezeltem.
Ha valamit nem tudok, kérdezek, és már nem úgy zajlik, mint mazsola B koromban, hogy: -Ezt érezni kell!
Végtelen türelme van hozzám, akkor is, ha padkára fut a jobb hátsó kerék. Már csak egyszer találkozunk vizsga előtt. Én, ha bizonytalan is vagyok magamban, Ő biztos látja, hogy menni fog a vizsga. Ennek reményében várom a pénteket! 13.-át! Jön haza Jani, és akkor már minden rendben lesz! Annyi feladatunk marad, hogy tervezzük a nyaralást!
Szép álmokat mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése